Panni már a hajnali óráktól talpon volt. Elérkezett a negyvenedik születésnapja. Sürgött-forgott a konyhában. Kétfogásos ebédet készített a meghívott barátnőinek: tyúkhúslevest és rántott húst sült krumplival, csemegeuborkával - jó magyar szokás szerint -. Kiváltképpen a tortára összpontosított. Tökéletesre készítette el az oroszkrém ízű finomságot. Kicsit eltért a szakácskönyvben leírt recepttől, de biztos volt abban, hogy vendégei jóízűen fogyasztják majd. Habos-csokis díszítéssel koronázta meg művét. Végül pár szem koktélcseresznye került a tetejére. Miután kész lett, elégedetten könyökölt a konyhapulton. Ám nem sokáig lazíthatott. Várta a takarítás hátralévő része – portalanítás javarészt -, majd az ünnepi asztal megterítése.
Panni óvatosan törölgette a polcokon lévő emléktárgyakat, amiket utazásai során gyűjtögetett. Az apró souvenirek arról árulkodtak, hogy a világ sok szegletében megfordult már. Kedvence egy holland népviseletes, fapapucsos kislány volt, aki vidáman mosolygott kosárral a kezében. Panni is szeretett volna egy kislányt, ám a sors keze máshogy alakította a karmáját. Mutató ujjával megsimogatta a kis figura jellegzetes sapkáját. Mindig üdítőleg hatott rá amikor a kezébe vette, ahogyan most is.
Az ünnepi asztal is megkapta a maga kosztümjét egy fehér-piros, gyertya mintás abrosz kíséretében. A díszes porcelán tányérok remekül mutattak rajta az ezüstözött evőeszközökkel. Nagyra fújt, színes lufikat is kötött a székekhez, kiemelve az ünnepi hangulatot. A vendégvárás előkészítése a végére ért.
Az este kifogástalanul telt. A négy barátnő könnyedén beszélgetett a jelen ügyes-bajos dolgairól. Eközben többször dicsérték Panni ízletes terítékét. Ennek ellenére a vendégek némileg feszélyezve érezték magukat. Sűrűn összenéztek, mialatt a pezsgős pohárból kortyolgattak. Annyira nem voltak jóban Pannival, ráadásul évek óta nem igazán beszéltek vele. Annyit tudtak róla, hogy a közeli vágóhídon dolgozik, és rengeteget utazott külföldre. Mégis elragadtatva érezték magukat a mennyei vacsorától. Végül Panni kihozta a tortáját, amit vendégei álló tapssal, és egy „Boldog Szülinapot!” mondattal tettek emlékezetessé. A puszik után türelmetlenül várták, amíg a házigazda felszeli a krémes finomságot. Hatalmas szeletet kaptak a gráciák, és habozás nélkül nekiálltak fogyasztani. De Panni nem evett. Várt. Majd ismét felállt, és köszöntőt mondott:
- Réka, Erzsike és Eszter. Drága barátnőim. Köszönöm, hogy elfáradtatok hozzám. Negyven éves lettem. Azon fáradoztam az elmúlt évtizedekben, hogy megtaláljam az utamat. Szeretnék végre kiteljesedni, megtalálni a belső békémet. Megbocsátani nektek - a barátnők kíváncsian – és habzsolva - hallgatták Pannit.
- Egész életemben elfojtottam a régi emlékeket. Azokat, amik fájtak. Amiket senkinek se kívántam. Magamnak főleg. Pontosan emlékszek a pokol napjára. Arra a délutánra, amikor kiderült, hogy Ferkó teherbe ejtett. Kétségbe estem. Nem tudtam mit tegyek. Végül hozzátok fordultam tanácsért - Erzsike és Réka álmosodó tekintettel, bárgyún vigyorogva néztek egymásra, de Eszter még teljes figyelemmel kísérte barátnőjét.
- Mindhárman az abortuszt tanácsoltátok nekem, mint egyetlen megoldást. Elhitettétek, hogy fiatal vagyok az anyasághoz. Miután otthagytatok a parkban, még órákig sírtam. Aztán döntöttem, és megtettem a szükséges lépéseket! - Eszter is ásítozni kezdett, csatlakozva hunyorgó barátnőihez.
- Sajnos a műtétet végző orvos kezdő volt. Egy nyamvadt pályakezdő orvos a klinikán! Gondolhatjátok milyen érzés fogott el, amikor egy ilyen férfi turkált szikével a testemben - Panni szavai ingerülté váltak. - A műtét nem sikerült valami jól és … nem eshettem többé teherbe. Ferkó kishíjján félholtra vert mikor megtudta. Egyedül anyám tartotta bennem a lelket. Az élet rendesen kibaszott velem lányok! Ti meg ott hagytatok a földi pokol kapujában - az ünnepelt arcán könnycseppek folytak végig. Panni széttárta a kezét, és végig nézett barátnőin.
- Bejártam a világot, de zarándoklatom alatt nem kaptam feloldozást. Ma viszont megkapom a legnagyobb ajándékot, amihez ti vagytok a kulcsfigurák. Drága barátnőim! Elérkezett az időtök! - a vendégek feje lehajlott a félig megdézsmált tortaszeletek fölé. Az ünnepi beszédből már egy szót se értettek. Panni pár perc könnyes csend után megtörölte az arcát. Kezébe vette a nagy tortaszelő kést. Szalvétával letörölgette a krémes maradványokat a pengéről. Eközben Réka mögé sétált. Belemarkolt szőkésbarna hajába, majd hátratépte a fejét. A hideg acélt a torkához érintette és búcsúztató gyanánt folytatta beszédét.
- Szeretném, ha ti is átélnétek azt, amit a gyermekem! - gyakorlott mozdulattal meghúzta a kést Réka nyakán. A nő arca hamar kifakult, miközben vére patakokban folyt az asztalra, és onnan az ölébe. Panni kényelmesen megismételte a metszést a másik két vendégén is. Végül mindhárom grácia falfehéren borult le a székről. Panni visszaült a helyére. Elégedetten nézte bosszúja gyümölcsét. Nyugtázta magában, hogy a ketamin adag, amit a tortába kevert: megfelelő volt – talán több is a kelleténél -. A vágóhídon könnyű az ilyen nyugtatókhoz hozzájutni. Magához vette poharát, teletöltötte pezsgővel, majd felemelte és befejezte születésnapi beszédét: - Egészségetekre lányok!
