Francos egy éjszaka volt. Reméltem, hogy soha nem lesz vége. Ilyen klasszik parti nincs minden évben. Gazdagon kivettem a részemet belőle. Mellette a fehér poros zacskót is bőszen szipkázgattam, Robi haverommal karöltve. Szigorúan a hatásvadászat kedvéért pár tablettát is beújítottunk. A kettő együtt jobb hangulatot generált. Ha már a veretős mennyországba tartottunk, hát adjuk meg a módját.
Robi oda van a számítógépekért. Folyton a monitor mögött lebzsel szabadidejében. Pár hete viszont nagy szerencséje volt. A közeli fagyizóban összeismerkedett egy lánnyal. Ez elég nagy újdonság. Nem szokott lányokkal ismerkedni. Maximum a felnőtt filmek megtekintése közben integet nekik, pár perces ujjgyakorlata közben, mielőtt rácsorog a nyála a billentyűzetre. Most belecsapott a nagy tál akácmézbe. Két puncs, és egy vanília gombóc között kiderült, hogy egyforma az érdeklődési körük a számítógépek terén. Micsoda egybeesés. Ilyen véletlen egyszer adódik az életben. Robi kihasználta a helyzet komolyságát.
Elmesélte, hogy estére már az analóg botkormányát rángatta a kis hölgy. Aztán egész éjszaka verték a klaviatúrát, és simogatták az egerüket, miközben húzták a bozontos karakterüket. Mit mondhat ilyenkor egy jó barát? Gratuláltam neki. Ennek ellenére egyedül jött velem bulizni. Azt mondta, hogy újdonsült barátnője úgysem értené meg a dolgot. Ráadásul más dolga akadt. Pedig szívesen megismertem volna a barátom kifacsaróját.
Szóval belevágtuk magunkat az éjszakai életbe. A megszokott rutinnal kezdtük. Mikor a cucc beütött, már javában kértem az italomat, a szomorkás arcú pultos lánytól. Hiába csinálta teljes mosolybedobással a Long Island koktélomat. Láttam, hogy valami nincsen rendben a tekintetében. Ez velem született képesség. Bódultabb állapotomban jobb emberismerő vagyok. Azokból a szép, és igéző szemekből határozottan szomorúság tükröződött. Mialatt elvette a pénzemet, egy pillanatra megfogta a kezemet, közelebb hajolt, és a fülembe súgott egy szót: „Unatkozom!”. Majd tovább állt a következő szomjas vendéghez. Pár pillanatra legyökereztem a bárszékbe. Eközben Robi csak egy energia italt kért. Azt mondta, hogy vezetnie kell. Vezetnie?? Hiszen gyalog jöttünk. Biztosan beütött az elméjébe a csintalan porocska mágiája. Remélem nem a Roxfort-ban fogunk kikötni, egy Nimbus 2000-el a seggünkben.
Egy húzásra letoltam az italomat, majd lökdösni kezdtem Robit a tánctér közepe felé. A kedvenc muzsikámat tette be éppen a lemezlovas. Adott volt minden az önfeledt szórakozáshoz. Némi tolakodás után már jártam, az idétlen Pinokkió-szerű, cseresznyeszedős táncomat, de a pultos bringa tekintete nem akart kibújni a tudatomból. Azon kattogtam, hogy miért az én fülembe súgta a hangulat jellemző szavacskát. Vannak itt sokkal rátermettebb legények is. Meg azt se értettem, hogy a mellettem vonagló srác, mi a pélóért simogatta meg a seggemet. Mire észbe kaptam, sebesen eltűnt a napszemüveges, pupilla szűkült tömegben. Robi barátom, és képzeletbeli sofőröm látta az egész „meleg” mutatványt. Kárörvendően röhögött a maga módján.
Tovább folytattuk a törzsi táncrituálénkat. Egészen jól belejöttünk. Ismét egy kéz érintését éreztem a hátsómon. Megfordultam. Azt hittem megint az a srác, aki galád módon vett pacsi mintát a faromból, de meglepettségemre a pultos hölgy állt előttem. Hirtelen magához ölelt. Olyan jó illata volt. Éreztem a nőies domborulatait. Forró lehelete lángszóróként perzselte a nyakamat. Durván fickós lettem. Eleinte kényelmetlennek gondoltam a korai sátorvas állítást. A hölgy rám nézett, és csókolni kezdett. Édes és zamatos volt az ajka, mint Micimackó mézes bödönje. Nyelvünk bohém kergetőzése alatt már a zenét se hallottam. Be voltam indulva az ismeretlen ajkak nedvességétől. Esetleg, ha pásztorórára kerülne a sor, hamar felsülnék, mint gyorstüzelő Billy egy vadnyugati párbajon. Ám nem volt tökéletes a szituáció. A hátamon fájdalmat éreztem. Gyengülni kezdtem. Szívem hevesen kalapált. Fulladozó érzés kerített a hatalmába, miközben ismét forróság öntötte el a mellkasomat. Összerogytam a hevesen csókoló nő karjaiban. Rohadt sötét lett minden.
Ahogyan Robi látta ….
Kedves barátom. Régóta ismerjük egymást. Mondhatni gyerekkorunk óta. Rengeteg csínyt és kalandot éltünk meg. Közösen merültünk bele az élet adta rejtelmekbe. Azt is tudtad, hogy a nőkhöz való hozzáállásom, a gyáva nyúl elszántságával volt egyenlő. Később a sárga irigységem akkora méreteket öltött, hogy gonosz érzések kerítettek hatalmukba. Rabja lettem saját lecsúszott lelkivilágomnak. Zsugori tekintettel szemléltelek, ahogyan udvarolsz és hódítasz, mialatt az ujjaid köré csavarod a gyengébbik nemet. Az, hogy mennyire érted a női lélek titkait, egyenesen frusztrált.
Teltek az évek, de nem mutattam feléd kicsinyes gondolataimat. Elfojtottam. Ám az egyik verőfényes napon megérintett a mennyország. A fagyizóban megismerkedtem Lillával. Megembereltem magamat! Aztán mint te, nekiálltam hódítani. Hamar kiderült, hogy ő is imád számítógépes játékokkal játszani. Zöld utat kaptam. Estére sikerült ágyba kerülnöm vele. De csúnyán felsültem. Nem állt fel az a kurva debreceni! Égett a pofámról a bőr. Ott feküdt a csaj Éva kosztümben. Kacsintgatott rám az illatozó rózsaszín kelyhe. Én meg fél hatot mutattam. Lilla megunta a félresikerült légyottot. Gúnyolódva kinevetett. Csúnyán összevesztem vele, majd hazazavartam. De tudtam, hogy ha elmegy az egyetlen nő, aki hajlandó volt ágyba bújni velem, örök vesztes leszek. Elkeseredett haragomban döntést hoztam. A konyhakés piszok éles volt, amit Lilla hátába vágtam a kijárati ajtó előtt. Nem szenvedett sokat. Egy kicsit hörgött, nyögött, rángatózott, mintha árammal sokkolnám. Aztán csend lett. Még sose láttam ilyet ezelőtt. Élettelen teste ott hevert előttem, saját vérének tócsájában. Lehajoltam hozzá, hogy érezzem a kiontott vérének az ízét. Belenyúltam a mutató ujjammal. Megízleltem. Finom volt, selymes és édeskés.
Egy hülyét csináltál belőlem. Egy vérnyalogató gyilkost. Életem célja megváltozott. A konyhakést jelképesnek gondoltam, ezért a buli előtt felerősítettem a hátam közepére, mint az akciófilmekben. Végig néztem, ahogyan becserkészted azt a pultos tüneményt. Megvártam a megfelelő pillanatot. Remélem jól esett az utolsó csókod az élet szépségeitől. Frankón hátba szúrtalak barátom. Te se szenvedtél sokat. Mindenki sikítozott, csak én álltam mosolyogva az összecsukló hullád felett. Sőt, nem is mosolyogtam, hanem röhögtem! Tényleg nagyon irigy voltam veled szemben. Itt az ideje a bűnhődésnek. Felnyomtam egyszerre az összes narkót, amit vettünk. Mire a kidobók odaértek és nekiálltak kicibálni a diszkóból, már nem voltam magamnál. A sok tablettától felakadtak a szemeim, és megállt a gonoszul dobogó szívem. Körülöttem is rohadt sötét lett. Ennyit megérdemelt a barátságunk...
