1989 májusában egy bizarr eset rázta meg a hatóságokat. Az ügyet harminc évre titkosították. A titkosítás elévülése után véletlenül kikerült az anyag egy újságíróhoz. Az adminisztrációs hibára hamar fény derült, és visszakérték az aktát, de az újságírónak volt ideje alaposan átolvasni. Sokkolta a jelentés tartalma. Úgy döntött, hogy felteszi név nélkül, saját szavaival a világhálóra.
Helyszín: Louisiana, Mountegut (Amerikai Egyesült Államok)
Idő: 1989.05.15.
Clarice, az édesanya éppen ruhát teregetett, mialatt gyerekei a hátsó kertben fogócskáztak. Linda és Debra hangosan nevetgélt és jókedvűen sikítozott a kergetőzés közben. Pár perc elteltével, viszont csend lett. Clarice gyanakodni kezdett, majd félbehagyta házimunkáját és hátra sétált. Lányait sehol se találta. Attól tartott, hogy a tiltás ellenére kiszöktek a közeli ingoványra, ami a hosszan tartó esőzések miatt életveszélyes volt. Fél óra kétségbeesett keresés után zokogva hívta fel Adamot, aki a helyi faüzemben dolgozott - az egyetlen normális munkahely volt a környéken -. Férje, miután értesült a történtekről: azonnal hazasietett, majd a keresésükre indult. A hatóságot még nem akarták értesíteni, mert pár hónappal ezelőtt is nyomuk veszett, de kiderült, hogy csak a padláson bújócskáztak. Most viszont nem voltak ott.
Adam késő este tért vissza, mégpedig sikertelenül. Ruhája szakadt volt és vérfoltokkal teli. Arcát, nyakát, és a karját hosszú sebek, horzsolások csúfították. Mintha valaki összevissza vagdosta volna egy késsel. Clarice kérdőre vonta, de férje válasz helyett bement a tyúkólba, és kihozta a legnagyobb kakast. Letette maga mellé a földre és rátérdelt. Övtáskájából elővette a kését, és egyetlen vágással elvágta a jószág torkát. Felemelte a vergődő szárnyast a feje fölé, és a vérét az arcára folyatta, miközben zagyvaságokat kiabált. Felesége halálra rémült ura tébolyától, majd előre futott az autójukhoz és magára zárta az ajtaját. Betette a slusszkulcsot a gyújtáskapcsolóba, amit férje mindig a napellenzőben hagyott. Hirtelen megjelent mellette Adam, és a szélvédőre passzírozta a leölt kakas tetemét. Clarice sikítva elhajtott a helyszínről, és egyenesen a közeli kisváros rendőrkapitányságára sietett.
Houma kisvárosában aznap este Jonas seriff volt szolgálatban. Clarice szinte betörte a kapitányság ajtaját. Jonas már ekkor sejtette, hogy nagy a baj. Végig se hallgatta az asszonyt. Sebesen ellenőrizte a szolgálati fegyverét, mialatt elindult kifelé a nővel. Beültette a rendőrautója hátsó ülésére, majd elindultak visszafelé.
Már messziről látták a lángoló házat. Jonas beszólt a központba erősítésért, és a tűzoltóságért. Ezután kipattant a kocsiból, elővette fegyverét, kibiztosította, de bizarr látvány tárult a szeme elé. Az égő háztól három méterre állt Adam: késsel a kezében. Egyenesen a seriffre nézett, aki felszólította, hogy feltett kezekkel jöjjön el a háztól. Ám a férfi nem válaszolt még a második felszólításra se. Jonas megpróbált közelebb menni, de a forróság elviselhetetlenül sütötte az arcát, és a ruházatát. Nem igazán értette, hogy Adam miképpen bírja megállni ezt a sugárzó hőt. Látszódott, hogy a feje már füstölög a ruházatával együtt. Ekkor az addig mozdulatlan férfi kiabálni kezdett és futni, mégpedig feléje. A seriff ráfogta pisztolyát és harmadszorra is felszólította, viszont Adam nem hátrált meg. Három lövés dördült el, de semmilyen hatással nem volt a megőrült emberre, pedig a golyók a mellkasába fúródtak. Adam kése, viszont a seriff szívébe. Clarice saját ujjait rágta félelmében a rendőrautó hátsó ülésén. Látta, amint férje lehajol Jonasért, majd a kezénél fogva behúzza a lángoló épületbe. Mindkettő férfi eltűnt a tűzben. Ekkor Clarice megpróbált kiszállni a kocsiból, de nem tudta kinyitni az ajtót. A pánik, és a sokk miatt elvesztette az eszméletét.
Hetekbe tellett míg Clarice kihallgatható állapotba került. A New Orleans-i elmegyógyintézetbe szállították: megfigyelésre. A nyomozók nem találták hitelesnek a vallomását, mivel csak Jones seriff összeégett hulláját találták meg a leégett házban. Adamot, Lindát, és Debrát még hetekig keresték a mocsaras vidéken, és a környező településeken. Egy év után eredménytelenül lezárták a nyomozást.
A mountegut-i jelentéshez három újságkivágás volt még csatolva. Az egyik Clarice halálát írta meg: egy évvel az incidens után. A cikk szerint felgyújtotta magát az elmegyógyintézetben. Az idegenkezűséget kizárták, de az öngyilkosság végrehajtásának kivitelezése nem tisztázott. Spontán emberi égést is említ a cikk, ami valószínűtlen, de mégis lehetséges magyarázattal szolgált.
A másik két cikk pedig több mountegut-i lakosról tesz említést, akik - éveken keresztül - egy férfit láttak barangolni esténként az ingoványban. „Akár egy összeégett zombi!” – így nevezték a „jelenséget”. Azt is megerősítették a szemtanuk, hogy időnként két kislányt láttak futkosni a mocsári fák törzsei között. Egyes lakosok szerint Adam, és a gyermekei jártak vissza kísérteni. Félelem lett úrrá a helyieken. Sok jószágnak nyoma veszett, ráadásul a fatelepet is bezárták. Szinte mindenki elköltözött a környékről. Ennek eredményeképpen: húsz év alatt teljesen kihalt a település.
