1986.08.15. péntek
-
HURRÁ, HURRÁ! Végre van saját naplóm! A szüleimtől kaptam ajándékba, mert éppen ma vagyok tizennyolc éves! Azt mondták, ebbe a fekete, bőrkötésű kedvességbe beleírhatom minden gondolatomat! Tényleg tele vagyok kimondatlan mondatokkal. De előtte lássuk, kedves naplóm, ki vagyok én!
Név: Szellő „Kari” Károly
Lakhely: Fehérsolt (kb. ezerötszázan élünk ebben a faluban)
Foglalkozás: tanuló, aki éppen nyári szüneten van. Amúgy autószerelő szeretnék lenni.
Tervek: még nincsenek, de a közeli rokonunk (Tódi bácsi) szeretettel vár az autószerelő műhelyébe, ha elvégeztem a sulit.
Barátnőm: Kulcsár Lilla már egy hónapja! Ez nagy szó!
Közben beesteledett. Én meg apám góliátelemmel működő zseblámpáját kapcsolgatom. Elkértem tőle, hogy tanulmányozzam. De most a naplót nézegetem a segítségével, míg elalvás előtt papírra vetem gondolataimat.
Anyuék szerint okos gyerek vagyok. Apám is büszke rám, de nem mondaná ki, még három üveg Kőbányai Sör után se. Néha rám kacsint, és ennyivel letudja a dicséretet. Nagy kópé az öregem, de valami nincsen rendben vele mostanában. Pontosabban két napja. Szerintem valamit látott a televízióban, ami felzaklathatta. Igaz, nekünk még nincsen színes televíziónk, mint Lilláéknak, de apám már betervezte a megvételét. Mára ennyi, lefekszem aludni.
-
1986.08.16. szombat
-
Apám éjjel kiment a verandára. Hallottam, amint becsukta ajtót. Megpróbáltam kilesni az ablakomon keresztül, hogy mit csinál. Az eget bámulta. Aztán anyám is megjelent mellette, fülébe súgott valamit, és visszakísérte a hálószobájukba. Alig bírtam visszaaludni. Mit akart apám az éjszaka közepén
Ma randizom Lillával. Már nagyon várom. A Duna-partra megyünk sétálni. Célunk, hogy megcsodáljuk a nyári naplementét.
-
1986.08.17. vasárnap
-
Fülig szerelmes vagyok! Lilla tökéletes barátnő! De .. történt valami tegnap. Éppen csókolóztunk a Duna partján, amikor hatalmasat villant valami az égen. Pár másodpercre megvakultam, de Lilla ebből semmit se látott, vagy tapasztalt. Szédelegtem is egy kicsit. Aztán hazakísértem, mert időhöz vagyunk még kötve. Lilla szülei szigorúak. Szerencsére, vagy inkább szerencsémre elengedik velem sétálgatni. Elmeséltem itthon is a villanást, de szüleim nem reagáltak rá különösebben. Legalább is nekem nem mutatták ki, mire gondoltak valójában.
Holnap Klári Nagyihoz megyek, két napra. Segítenem kell neki a kertjében és a ház körül.
-
1986.08.18. hétfő
-
Jól elfáradtam. Nagyi rendesen megdolgoztatott ma. Nem volt szabadidőm szinte semmire. Ástam, gazaltam, fát pakoltam. Cserébe Nagyi rittyentett olyan rántotthúsos ebédet, hogy degeszre ettem magamat. Anyám, ha ezt látta volna, azt mondta volna, hogy inkább zabáltam, mintsem falatoztam. Nagyit nem izgatta, hogyan eszem. Folyamatosan tette elém a hatalmas húsokat, mellé vágott kovászos uborkát is. És persze friss kenyeret! Aztán kaptam egy óra pihenőt. Ebéd után Nagyi azzal viccelődött, hogy a délutáni melegben, biza, hűvösre tesz. Végül rájöttem, hogy a fészerben tényleg hűvös volt a tűző naphoz képest. Ott aztán estig pakolásztam Nagyi utasításai szerint. Nemsokára lefekszem aludni. Holnap csak délelőtt kell csinálnom még pár apróságot. Aztán indulok haza. Olyan nyugodt itt minden. Szeretek Klári Nagyinál lenni.
Oh, még valami eszembe jutott. Anyu, mikor hajnalban kikísért a buszhoz, megkérdeztem tőle, mit csinált apa éjjel kint a verandán. Annyit mondott: apa fél. Aztán jött a busz és fel kellett szállom.
-
1986.08.19. kedd
-
Egészen jól megy ez a naplóírás. Jó dolog összegezni esténként a gondolataimat. Vajon lesz belőlem híres író? Lehet, pályát tévesztettem az autószerelői szakmával? Ráérek még eldönteni.
Tehát, miután végeztem Nagyinál a teendőkkel, ismét megebédeltünk. Nagyi kakaspörköltje rendesen betalált. Emellett Ő készíti a világ legfinomabb nokedlijét is. Viszont ma nem volt valami jó kedve Nagyinak. Láttam rajta. Megkérdeztem, hogy mi a baj. Erre Ő vissza kérdezett, hogy apámnak vannak-e furcsa dolgai mostanában. Meglepett a kérdésével. Elmondtam neki, hogy valami nincsen rendjén vele. Legalább is szerintem. Nagyi erre felállt, és az egyik szekrényhez bandukolt. Kihúzta a fiókos részét, és kivett egy sárgás borítékot, amiben egy megrongálódott Zsiguli fényképe volt. Elmesélte, hogy apám nagyon szerette ezt a kocsit. Éveket várt rá, míg megérkezett. Aztán Nagyinak elcsuklott a hangja, majd tovább folytatta. Állítólag egyik nap apám elindult kocsikázni velem. Szerette volna megmutatni az új verdáját. Még pelenkás totyogó voltam, és beültetett az ölébe. De furcsa dolog történt, miután kiálltunk a garázsból. Anyám hatalmas villanást látott a konyhából. Kiszaladt, hogy megnézze, mi történt, de csak a hátsó rendszámtábla havert a kocsibejáró közepén. Az is füstölgött. Apa és én egy hónap múlva kerültünk elő, méghozzá Erdélyből. Egy kis település közelében húzódó fenyveserdő közepén találtak ránk a helyi vadászok. A kocsiban aludtunk, mintha mi se történt volna. A fotó is ott készült. Senki se tudta, hogyan kerültünk oda. Nagyi nem mondott többet.
Kezd ez a dolog egyre ijesztőbb lenni. Ha apa se tudja, hogyan kerültünk oda, akkor vajon ki fog választ adni?
Úgy döntöttem, egyelőre nem kérdezgetek szüleimtől az eltünéssel kapcsolatban. Nagyi amúgy is a lelkemre kötötte, hogyha lehetséges, ne beszéljek róla.
Szerdán, csütörtökön és pénteken Tódi bácsinak kell segítenem a műhelyben.
Lillával péntek délután randi. Elhívtam jégkrémezni. A pisztáciás Leo a kedvence, nekem pedig a csokoládés.
Jó ég! Mennyit írtam ma.
-
1986.09.22. hétfő
-
Hol is kezdjem? A hajam teljesen kiőszült. Testemet hegek csúfítják. Valamit csináltak velem odafent. Lilla arca és testének nagy része vörösre égett a villanás után. Én eltűntem majdnem egy hónapra. Megint. A Duna-parton találtak rám pár napja.
-
1986.09.25 csütörtök
-
Nagyon fáj a fejem. Voltunk orvosnál is. Felírt valami gyógyszert, de nem használ. A legnagyobb baj az, hogy Lillával se találkozhatok. A szülei eltiltottak tőle, mert engem okolnak lányuk „balesetéért”. Ez végül is érthető.
Anyuék nagyon szomorúak. Én is.
-
1986.09.26. péntek
-
Nem tudtam éjjel aludni. Csak forgolódtam jobbra-balra. Olyan érzésem volt, mintha lebegnék a falu felett. Emlékeim lassan visszatérnek az utazásomról. Testem könnyű, tudatom folyamatosan tisztul.
-
1986.09.28 vasárnap
-
Szombat éjjel kimentem a verandára. Láttam a csillagos égboltot. Valami lebegett odafent. Mint egy átlátszó, korong alakú kocsonya. Figyeltek. Egész életemben figyeltek. Apám tudta.
Hiányzol, Lilla! Jó ég, mennyire hiányzol! És te is, Klári Nagyi! Igazi pótanyám voltál. Etettél, itattál, neveltél. Mennyire hiányzik az a nyugalom, ami a házadban volt. Mennyire hiányzik a kosztod! Drága, drága, szüleim! Szeretlek benneteket! Nem akarok elmenni, de muszáj. Most már mindenre emlékszem. Nem vagyok egyedül.
Azt hiszem, mégse leszek autószerelő, vagy író. Pedig jó lett volna. Biztosan írtam volna egy jó könyvet, miközben cserélgettem volna a fékeket az autókon, és Lillát is feleségül veszem. Attól tartok, ez már sose fog kiderülni. Jó lett volna a naplómat is teleírni. Biztosan lesznek kételkedők, akik nem fogják elhinni a történetemet.
Fiatal vagyok még. Túlságosan is, hogy vége legyen.
Izzik a bőröm alá ültetett akármi. Szédelgek. Azt hiszem, itt vannak.
Mennem kell …
