Janka jól felkészült a történelem dolgozatra. Bár szerinte egy kifejezetten magolós tantárgyról van szó, ettől függetlenül érdekesnek és sokszor izgalmasnak tartotta az órákat. Feri bácsi, a történelem tanára már a legelején felfigyelt a szorgalmas kamasz lány figyelmére, és az órákon is kiemelkedő aktivitására. A nyugdíj előtt álló idős oktató havonta egy dolgozatot íratott a diákokkal, annak a felmérésére, hogy mennyire figyeltek a nebulók az adott hónapban. Természetesen a legrészletesebben Janka tudta a dolgokat. Olyan is előfordult, hogy Feri bácsi el sem olvasta a dolgozatát, hanem egyből megelőlegezte az ötöst neki. Az elmúlt negyven év tanári pályafutása alatt megfordult pár száz diák az óráin, és mindig büszkeséggel töltötte el a történelem oktatása. Viszont az utolsó félévben egy kicsit kényelmetlenül érezte magát Janka tudását illetően. Olyan dolgokat írt le a dolgozataiban, ami nem szerepelt a tankönyvekben, sőt, sokkal pontosabb leírást adott jó pár szituációról, háborúról, vagy épp híres történelmi személyekről. Mintha csak a tavalyi nyaralását idézné fel, olyan aprólékossággal írta le. Titokban a rajongója lett zseniális tanulójának. Morfondírozott rajta, hogy egyik nap tanítás után behívja az osztályterembe, és megkérdezi tőle honnét szerzi az információit. A mai dolgozat kapóra jött neki, főképpen a témája miatt, hiszen Mátyás király életútjáról kellett számot adni. Feri bácsi mondhatni égett a vágytól, hogy kezébe vegye Janka dolgozatát. Jobban várta a csengő megszólalását, mint a diákok. Miután kicsengettek az osztály felpattant, és szépen sorban letették dolgozataikat a tanári asztalra. Kivéve Jankát. Kiürült a terem és Feri bácsi farkasszemet nézett a lánnyal, aki még mindig ott ült a harmadik sorban. Kínos csend lett úrrá a négyszemközti tekinteteknek. Janka némi közönnyel és megvetéssel bámult tanárára, mintha sejtené az öreg tervét a kérdezősködésről. Ekkor hirtelen felpattant és odaballagott a megszeppent öreg elé. Unottan odanyújtotta írását, majd lecsapta az asztalra. Elfordult és kiviharzott a helyiségből. Feri bácsi döbbenten ücsörgött még percekig. Próbálta feldolgozni az imént történteket. Majd kezébe vette az áhított dolgozatot és nekilátott az olvasásnak:

                                   „ A bestiák létezése előbb, vagy utóbb
                                         fel fogja emészteni az emberi fajt.”
                                                                          Xilus Püspök 1445

  „A szörnyvadászok élete mostanság már nem olyan mozgalmas, mint a régi szép időkben. Hajdanán nem volt probléma számukra leölni a bestiákat, majd a maradványinak elásása, vagy felégetése. Senki se kérte rajtuk számon. A esetleges szemtanúkat is könnyen le lehetett fizetni a hallgatásukért cserébe. Szemet hunyt az egyház is, bár nem nézték jó szemmel a vadászok módszereit, akik alkalmanként agresszívek és erőszakosak voltak. Többször vertek meg civileket, hiszen a szörnyé változott családtagjaikat nem akarták beárulni egykönnyen. Mégse törődött senki se az üldözők technikájával, mert a bestiák sokkal több halálos áldozatot szedtek, ha hagyták őket úgymond: élni. Egyvalamire viszont nem jött rá senki se. Rejtély övezte kik, hogyan és miért alakultak át. Ráadásul hatalmas homály fedte az eredetüket is. Csak találgattak. Az egyház sátáni szolgáknak titulálta őket, de olyan is volt, aki Légió kiszabadult démonait vélte látni bennük. Egyszer csak megjelentek valamikor a 14. század közepén, nagyjából minden Európai országban. Az akkori Pápa tanácsára egy gyakorlott ördögűzőkből álló csapatot hoztak létre, a fenevadakba zárt emberek megmentésére. Nem jártak sikerrel és rendszerint a szertartást végző papok, valamint segédeik halálával végződött a próbálkozás. Bebizonyosodott, hogy csakis a közvetlen likvidálás az egyetlen dolog, amit a megmentésükre tehetnek. Viszont az egyháznak nem voltak úgynevezett bérgyilkosai. Szükség volt egy független, jól képzett emberekből álló csapatra. Olyanokra, akik nem éreznek empátiát, sajnálatot, vagy szánalmat. Időnként gyerekek és nők is áldozatai lettek a bestiák átkának. Kegyelmet nekik se lehetett adni. Az egyre terjedő fenevadak irtását végül egy magyar zsoldosokból álló sereg tűzte ki célul, persze teljes titokban. Mátyás Király halála után elhíresült Fekete Sereg katonái tökéletesen megfeleltek a célra. Hónapok alatt szétoszlottak Európában és nekiálltak a tisztogatásnak. Közel tizenöt év alatt a szörnyek két harmadát sikerült kiirtaniuk, mialatt csekély mennyiségű embert vesztettek. Bár inkognitóban végzett munkájuk nem volt hatásos teljesen, de a pénz megvesztegető hatalma akkoriban is nagy volt. A modern történészek szerint ők voltak az akkori kor sötét vakcinái. Végül is siker koronázta tetteiket. A bestiák nagy része visszavonult az emberektől távoli részekre, erdőségekbe, hegyvidékekre, és ezt követően a Fekete Sereg nagy részét visszarendelték Magyarországra. Mivel a rendet ezek után is fent kellett tartani, ezért létre hoztak több apró helyőrséget az országokban. Ők voltak a Sötét Őrzők, avagy a szörnyvadászok.”

   Feri bácsi hallott már ezekről a legendákról. Sőt, titokban a főiskolai évei alatt sokat beszélgettek róla barátaival a szünetekben. Persze csak suttogva, nehogy bárki is meghallja, hogy esetleg ferdítik a történelmet az igazságos királyról és a seregéről. De ilyen részletességgel még senki se írta le ezeknek az embereknek az eltitkolt életét. Általánosságban az 50-es években jobb volt, ha az ember nem beszélt semmi butaságot. Hamar a vallató szobában találhatta magát a mindenféle torz eszmék terjesztése miatt. Így, egy idő után feledésbe merült Feri bácsinak a múlt Fekete Serege, a magyar történelem misztériumos vonatkozásával kapcsolatban. Egészen a mai napig. Remegő kézzel tette le a dolgozatot az asztalra, és kinézett az ablakon. Gondolataiban egyre csak az keringett, hogy Janka honnan szerzett tudomást ezekről a tényekről és lényekről. Mivel 1985-öt írt a naptár, az öreg tanár tudta, hogy nem nagyon szivárogtathatott ki senki se ilyen jellegű információkat a titkosított irattárakból. Talán még akasztás is járhat ilyen dolgok megszerzéséért. Mégis fehéren-feketén hevert előtte egy papírra leírva. Gyorsan beletette a táskájába, nehogy kifigyelje valaki, mit is csinál. Felállt, megigazította a nyakkendőjét, megtörölte izzadt homlokát, és elindult hazafelé. Már a kivezető folyosón azon kattogott az elméje, hogy egész életében vigyázott az életének legnagyobb igazságára, most pedig egy fiatal lány megsértette ezt az erős és kemény falat, amit felépített az évtizedek alatt.
   Feri bácsi otthonában mindig is rend volt. Katonás tisztaság uralta a háza minden szegletét. Idősebb kora ellenére elkötelezett híve volt a rendezett életnek, így saját maga gondoskodott a megfelelő környezetről. De ma este még a cipőjét se vette le mikor hazaért. Kapkodva keresgélte a bejárati ajtajának a kulcsát. Miután kivette a táskájából, reszkető kezekkel próbálta beletenni a zárba, így többszöri próbálkozás után sikerült csak kinyitnia. Érezte, hogy valaki figyeli. Zavarodottan nézett ki az ajtón mielőtt becsukta volna. Sáros lábbelivel sietett végig a tiszta folyosón, koszos lenyomatokat hagyva maga után. A hálószobájába sietett. Táskáját a szépen megvetett ágyra hajította. Az alvóhely melletti falon lévő képet levette a helyéről, majd a földre dobta. Egy páncél szekrény bújt meg mögötte, Feri bácsi titkával. Pár tekerés és kattanás után kinyílt a zárszerkezet. Óvatosan kivette a tartalmát, ami egy tekercs volt, rajta egy kopottas és fakó fekete holló rajzolatával. Ilyen tekercsei csak a Sötét Őrzőknek voltak, amik apáról fiúra szálltak az évszázadok során. Bennük az eredeti parancs másolata a bestiákkal kapcsolatban. Feri bácsi még a szüleitől kapta gyerekkorában. Akkor magyarázták el neki az igazságot a valódi kilétükkel kapcsolatban. Azt is elmesélték, hogy bestia támadás már évtizedek óta nem volt Magyarországon. Intették őt, hogy ettől függetlenül mindig felkészültnek kell lenni és nyitott szemmel kell járni. A szülők korai halála viszont megtörte az életét és Feri bácsi megpróbálta elfelejteni a múltját. Megszakította az örökségül hagyott Őrzős vonalat, de ma be kellett látnia, hogy nagy hiba volt. Sírni kezdett, amolyan öreges pityergéssel. Leült az ágyra és az arcát a tenyerébe temette. Felidézett múltja megbukott tolvajként került elő az elfojtott emlékeiben. De nem sok ideje volt szomorkodni. Már várta őt valami rettenetes a szobában megbújva. A bundás női bestia észrevétlenül lopakodott az idős ember háta mögé. Hegyes füleit hátrahajtotta a végzetes harapás előtt. Feri bácsinak nem sok esélye volt. Szülei intelme bekövetkezett. A bestia, miután átharapta a nyakát, hosszú horgas körmeivel tépkedni kezdte a húsát. Hegyes fogaival egyre dühösebben marcangolta szét a rángatózó haldokló testet, vérrel eláztatva a hálószoba berendezését. Pár perc megvadult darabolás után az ágy előtti szőnyegre hányta az idős ember részben bekebelezett, félig megrágott darabjait. Janka átkozott énjének bosszúja elérte a célját. Történelem tanárának maradványai szerteszét hevertek a szobában, ezzel végleg elvágva a Sötét Őrzői vérvonalát. Lassan újra emberi alakot vett fel a bestia. Eltűnt a sűrű bundája, körmei és fogai visszahúzódtak. Testtartása felegyenesedetté vált, miközben tekintete újra azt a kamasz lányt tükrözte, aki a szörny mögött lapult. Janka felvette a véráztatta tekercset az ágyról és kihajtotta. Mosolyogni kezdett, miközben végig olvasta. Xilus püspöknek egyfajta Bibliai jelenés-szerű látomása zárta a tekercs tartalmát:

„Láték eljönni egy fekete királynőt, akinek vérszínű lesz a kikövezett útja. Láthatatlanul mozog majd közöttünk. Sorsa felemelkedik az emberek fölé, és elhozza a végítélet baljós árnyékát.”