– Szia, anya! Már nagyon vártalak!
– Szia, Sacika! Siettem, ahogy tudtam. Hogy van az én nagylányom?
– Kicsit fáj kezem a sok szuritól. Ha felemelem, akkor nem érzem annyira. Látod, így ni!
– Látom, látom.
– Anya, nem felejtettél el valamit?
– Nem bizony! Itt van a táskámban. Ezt kérted, ugye?
– Igen! Az egyik kedvenc rongybabám, Polly! Annyira szeretem! Majdnem elfeledkeztem róla. Csak a főnővér meg ne lássa. Unalmas itt egyedül, de Polly majd felvidít! Köszönöm, Anyu.
– Szívesen csillagom. Ne aggódj emiatt. Beszéltem főnővérrel, és azt mondta, hogy veled maradhat.
– Rendes néni a főnővér. Tegnap este adott egy szurit. Azt mondta, hogy ettől jobban leszek. Képzeld, olyan jól lettem, hogy elmúlt a fájdalom a fejemben. Simán elaludtam. De ma megint hasogat. Anya, mikor lesz ennek vége? Haza akarok menni!
– Bírd ki még egy kicsit, kérlek. Tudod az a valami a fejedben: nem nyugszik. A Doktor bácsi meg fogja gyógyítani, csak tedd mindig azt, amire kér.
– Jó, jó, anya. Csak nagyon hiányzol, és Floppy kutya is. Képzeld, vele is álmodtam. Játszottunk a kertben, és dobáltam neki a gumicsontját. Tudod, amit szétrágott tavaly. Aztán Floppy egyszer csak eltűnt. Hiába hívogattam, nem jött vissza, én meg egyedül maradtam a kertben. Biztos átment a szomszéd macskáját megkergetni. Annyira szeretem Floppyt, anya!
– Neki is hiányzol, és nekem is.
– Anya, történt velem valami éjjel, de …csak suttogva tudom elmondani!
– Kíváncsivá tettél! Súgd hát ide a fülembe!
– Képzeld, tegnap meglátogattak. Azt hiszem az ablakon keresztül jött be hozzám. Felébresztett, pedig olyan jót aludtam. Leült mellém, megsimogatta az arcomat, és megfogta a kezemet. Apa volt az! Úgy nézett ki, mint a baleset előtt. Azt kérdezte: „Hogy van az én angyalkám?”
– Csak álmodtál, kislányom.
– Nem, nem. Tényleg itt volt. Azt is mondta: „Ne félj, nem tart már sokáig. Légy bátor, Sacika!”. Anya, miért sírsz?
– Semmi, semmi, csak rég nem beszéltünk apádról. Nagyon hiányzik. Ő már biztosan a mennyben van, és onnan vigyáz ránk.
– Neked is üzent valamit anya … akarod tudni?
– …igen!
– „Beszomúcsó!” – ezt mondta! Mit jelent ez anya? Anya?
– …. Ez nem lehet igaz … „Besame mucho” volt az a dal, amire először felkért táncolni azon a bálon. Akkor jöttünk össze. Beszomúcsónak becéztük azt a különleges estét, de ez a kettőnk titka volt. Még neked se mondtuk el.
– Értem, anya. Ezután apa elköszönt, újra megsimogatta az arcomat, és ezt tette a takarómra. Olyan szép ez a lepke! Vajon apa honnan szerezte? Megtarthatom? Pollynak is nagyon tetszik.
– Képtelenség ez az egész. Ez a lepke volt apád szerencsehozó kabalája. Mindig magánál tartotta. A temetése előtt betettem a zsebébe. Kislányom, mi ez az egész? Teljesen megrémítesz!
– Anya, olyan megnyugtató volt apa közelsége. Azt hiszem hamarosan újra találkozok vele. De nagyon fáj a fejem. Mikor múlik már el?
– Nemsokára, Sacika! Nemsokára …
– Anya, ölelj meg kérlek!
