A táncverseny, amin Eta indult, nagyon lekötötte az utóbbi fél évét. Heti négy edzéssel, megfelelő étrenddel, kitartással, és céltudatossággal készült hónapról-hónapra. Teste hajlékony volt, és nőies vonalai tökéletesen kifejezték, az emberi alak vonzó szépségét. Az egyéni koreográfia amivel készült, perfektnek gondolta, és hitt benne, hogy meg fogja nyerni vele a közelgő táncversenyt. Az edző teremben lévő tükörfalban mindig figyelte magát. Csodálta, ahogyan fizikuma engedelmeskedik, majd meghajlik az akaratának. Precízen befont aranyszőke haja tökéletes illeszkedve simult a vállára, miközben pörgött és forgott a Flashdance című klasszikus film betét dalára. Ez volt a kedvence mind között. Imádta a főszereplő hölgy karakterét, mozgását, vonzerejét. Szeretett volna mindenben rá hasonlítani. Eta se értette, hogy miért, de sűrűn tört rá vágyakozó izgalom a megterhelő edzések után. Nap végére a hormonok tombolása kiteljesedett a belsejében. Így az esti órákban, a várva várt ellazító zuhanyzás alatt sűrűn szerzett magának simogató örömöt. Halk, és elfojtott nyögésekkel nyugtázta a forró vízsugár alatt, az aznapi táncpróba levezetését. Mivel egyedül készült a versenyre, ráadásul elég későn edzett, ezért rendszerint nem kellett sietnie. Esténként csak az edzőterem portása tartózkodott az épületben, de ő afféle könyvmoly volt. Abszolút nem érdekelte, ki mikor végez a dolgával. Csak olvasta a vaskos könyveit. Olykor köszönni is elfelejtett Etának, annyira belemerült az írott szavak szövevényes birodalmába.
A verseny előtti utolsó edzésen, viszont máshogyan alakultak a dolgok, mint amit a jól megszokott rutin nyújtott. Eta éppen végzett a táncpróbával. Az öltözőben sietősen levetkőzve készült a forrón kielégítő zuhanyra. Ám mielőtt elindult volna a vizesblokk felé, egy halk, de határozott kopogást hallott az öltöző ajtaján. Meglepődött, hiszen nem volt hozzászokva az esti társasághoz. Főleg nem edzés után.
- Ki az? - kiáltotta Eta határozottan, az öltöző szekrénye mellől.
- Berkes bácsi vagyok ... tudod, az egyik zsűri tag. - felelt halkan a kopogó hang tulajdonosa. Eta pillanatok alatt lefagyott , hiszen abszolút nem számított efféle „vendégre”. Nem igazán értette, mit keresett az egyik zsűritag, ilyen idő tájban, a női öltöző ajtaja előtt. Egyáltalán nem kedvelte a gondolatot, miszerint ugorhat az esti lazulós programja. Ráadásul összezavarodottságában nem emlékezett a zsűri tagjainak névsorára. Igaz, egyszer olvasta el, afféle kutyafuttában. Csak a verseny dátuma maradt meg bebetonozva a tudatában, ami a holnapi napot takarta.
- Beengedsz Etácska? Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled! - szólt az idős férfi kedveskedő, mézes-mázos hangja. A megszeppent nőnek villámként futott végig az agyában, az elmúlt évek „Me Too” botránytól hangos történetei, ahol hírességek vallottak önmagukról, és az őket ért mindenféle zaklatásokról. Bár, ő kifejezetten buta dolognak tartotta ezt a fajta felháborodást, hiszen úgy volt vele, hogy mindenhez két ember kell. Aki meg szeretne előre jutni, az bizony megtesz ilyen, vagy olyan dolgokat a sikerért. De most úgy érezte, hogy válasz út elé került. Teljesen egyértelmű volt számára, hogy miért állt Berkes bácsi, az öltöző ajtaja előtt, és egyértelmű volt az is, hogy győzni szeretett volna a versenyen, bármi áron. Érzése szerint tánctudása messze meghaladta a kiváló kategóriát, mégis úgy gondolta, hogy talán lehetőséget kap bebiztosítania magát. Magára tekerte törölközőjét, leült az öltöző padra és nyugodt hangnemben válaszolt:
- Rendben. Jöjjön Berkes Úr. - felelt a férfinak. Kinyílt az ajtó, majd a jól szituált, szürke öltönyös férfi belépett, és lassan odasétált Etához, aki zavarodottan nézte a vén kujon mozdulatait. Berkes úr leült a lány mellé, és ráncos tekintetével végig nézett a törölközőbe rejtett idomain.
- Kezét csókolom drága hölgyem! - mondta az idős zsűri tag, miközben a nő jobb kezét maga felé húzta, és begörnyedve egy csókot nyomott a nő kézfejére. Ezt követően kidugta sötét lilás, barna foltokkal teli nyelvét, és végig nyalta Eta kezét egészen a válláig. Pár pillanat után már a reszkető nő fülét rágcsálta a sárga fogaival, miközben a halálszagú lehelete, bűzlő ördögi feromonként áramlott a levegőben. Etát a hideg verejték rázta, de gondolataiban csak a táncverseny győzelmére tudott koncentrálni. Minden követ meg kellett a célért mozgatnia, de ez az ember inkább egy hatalmas iszapszagú szikla volt a tenger fenekén, mintsem egy könnyen mozdítható kavics, a meleg és homokos tengerparton. Próbálta a felgyülemlő hányingerét is kordában tartania, az öklendezésével együtt. Egy-egy reflex-szerű gyomorrángatás jelezte a nemkívánatos érintkezést. Berkes úr, kihasználva a végignyalt és tehetetlen jobb kezet, odanyomta a félig merevedett férfiasságához, amire Eta elfordította a fejét az ellenkező irányba, hogy ne is lássa a vénember gyönyörtől torzuló pofáját. Gyorsan és határozottan rángatta Berkes urat a magvető végletekig, miközben a vén szivar légzése egy folyóban fulladozó, krákogó és köpködő emberéhez hasonlított. Pár perc után, a kéjtől vöröslő zsűritag felállt, megigazította a ruházatát és szó nélkül, öregesen kibattyogott a helyiségből. Eta a megalázottságtól, és a hideg verejtéktől áztatva ült és bámult mereven maga elé. Próbált koncentrálni és elhessegetni a bűntudatát, hiszen nem állt ellen a vén kecske só kóstolójának. Felállt, majd alaposan lezuhanyozott. Többször átmosta a testét, de a hazafelé vezető úton még mindig érezte Berkes úr pokoli leheletét magán.
Másnap reggel a versenyre igyekezve, még mindig émelygett az esti kalandjától, de próbálta legyűrni a bűntudatát, és bízott Berkes úr mindenre kiterjedő hálájában. Nagy zsibogás volt már a versenyen. Mindenki izgult és melegített, miközben csacsogtak mindenféléről. Eta próbált nyugodtan és higgadtan készülni. Testét felkészítette a táncra. Nyújtott és dörzsölgette a combjait. Gondolataiban párszor végig próbálta a táncmozdulatait, de a vén emberrel való esemény árnyéka állandóan közbevágott. „Mi lesz, ha mégsem segít?” - gondolta magában Eta. Lehet csak kihasználta az öreg a helyzetet, és saját rothadó életének akart egy röpke, talán utolsó gyönyört szerezni. Zavarodottságot és gyengeséget érzett, mielőtt behívták volna a verseny terembe. Lehajtott fejjel, de látszatra magabiztosan vonult be a tánctér közepébe. Felnézett. Szíve vadul kezdett kalapálni, és a pulzusa az egekbe szökött mikor azt látta, hogy Berkes úr nincsen a zsűri tagok között. A másik három ember, aki ott ült az asztal túloldalán, furcsállották a lány arcára telepedő meglepettséget. Majd pár kínos másodperc után a középső zsűritag megszólalt:
- Minden rendben hölgyem? Felkészült a bemutatóra? - Eta borzasztóan ideges lett. Átverte az öreg, hiszen benne se volt a verseny bírái között. Fogalma se volt arról, hogy hogyan fogja feldolgozni, az őt ért zaklatást. Teljesen elvörösödött az idegességtől.
- Kérem szépen, meg tudnák mondani Berkes úr miért nincsen a zsűri között? - kérdezte végül Eta, szemrehányó hangnemben. Furcsa tekintettel kezdtek tanakodni a bírók, majd pár pillanat után az egyikük válaszolt a nő meglehetősen furcsa kérdésére:
- Berkes úr két hete elhalálozott. A női öltözőben találták rá, a reggeli órákban. Valószínűleg szívroham vitte el. Érdekes, hogy maga nem hallott róla. - Eta szédelegni kezdett, és a forgó világ hamar sötétségbe borult. Elájult, de mielőtt lehunyta volna a szemét jó, Berkes úr kéjelgős, sárgás fogú mosolya kísérte az útjára ...
