Egy fekete sportkocsi száguldott a nyári éjszakában. Az autót vezető férfi tövig nyomta a gázpedált. Bőven a megengedett sebesség felett hasította az aszfaltot. A sofőr, és utasa nem foglalkozott a közlekedési jogszabályok betartásával. Piszkosul siettek. Fekete kapucnis sportruházatuk, a hátsó ülésre bedobott laptop, és a rajta heverő speciális kábelek árulkodtak arról, hogy az autót ellopták. A két kilenc milliméteres pisztoly, amit az utasülésen ülő férfi markolászott idegesen, bizonyosan felkeltette volna a hatóság figyelmét. Profi bűnözők voltak. Betörés, és autólopás. Nekik mindegy volt. Felfegyverkezve igyekeztek egy helyre, mégpedig sietve. Lehet, hogy ölniük kell, ha odáig fajul a dolog. Beni és Dilon mindenre felkészült ...

  Mindig alaposan megfigyelték a prédájukat. Napokig járkáltak a megadott környéken, és pontos menetrendet készítettek, a kiszemelt ember mozgásáról, szokásairól. Nem hibáztak, ha besurrantak valahová. Zsenik voltak a zárfeltörés tudományában is. Főképpen készpénzt és ékszereket tulajdonítottak el. A műszaki cikkek hidegen hagyták őket, m ert gondot okozott az eladásuk. Viszont kisujjukban volt az autók eltulajdonításához szükséges szakismeret. Bár, nehezen szerezték be a hozzávaló technológiát, de az ismeretség segített. Az alvilág fekete kofái sok pénzt kértek a kütyükért, de kifizetődő volt a megvételük. Mindenük megvolt, ami szükséges lehetett az izzasztó munkához. Időnként összetűzésbe keveredtek más hasonló tevékenységet végző társaságokkal, de rendszerint megbeszélték a dolgokat anélkül, hogy valakinek az életébe került volna. Néha öklözés, majd a földön való rugdosás jelentette a társalgást a felek között. Amolyan alvilági párbeszéd ez, két kakaskodó között. Beni és Dilon komolyan gondolta a bűnöző életmódot....

                                                                       Egy évvel korábban …

   Beni és Dilon régóta jóbarátok voltak, ám az élet rendesen kiszúrt velük. Az alkalmi munkák tönkelege nem volt elég a napi betevőre. Sok helyen be se jelentették őket. Az állandó bizonytalanság, és az anyagi létminimum hiánya, erősen megbélyegezte a mindennapjaikat. Se családjuk, se barátnőjük nem volt. Olcsó, egyszobás albérletben sínylődtek a főváros két szegletén. Egyedül Beninek volt egy könnyűvérű hugicája, Diána. Ő a megélhetés egyszerűbb formáját űzte. Imádta a pénzes pasikat. Ha idősebbek udvarolgattak neki, az se volt probléma. Hozzászokott a gyomra, a szottyadt szivarokhoz is. Sőt, kedvelte őket. Szerinte az idősebb férfiak értettek az udvarlás művészetéhez. Rendszerint bőkezűségben is jeleskedtek. Ettől függetlenül Beni saját húgát, egy igazi ribancnak tartotta. Egy szerethető ribancnak.

  Egyik esős nyári este, a két barát beült a kedvenc pesti kocsmájukba. Iszogattak és búslakodtak az olcsó sörök mellett. Így vezették le a heti feszültséget. Ám Beni kivételesen, egy ötlettel állt elő:

- Dilon!- suttogta közelebb hajolva barátjához. - Mi lenne ha .. hogy is mondjam… csinálnánk egy tuti balhét, amiből pénzt tudnánk fabrikálni. Nem milliókat, de mégis cseppenne a lóvé. - Dilon beleszívott egy mély slukkot az olcsó cigarettájába, majd a füstöt bent tartva válaszolt.

- Mondjad, ne kímélj haver! - felelt, majd kifújta a nikotinos felhőt.

- Pár hete figyelem, az egyik távolabbi ürgét az utcánk végében. Felírogattam mikor hová megy, meg ilyenek. Tudom, hogy tehetős és egyedül él. Nem az a leggazdagabb fajta, mégis van mit a tejbe aprítania. Szökjünk be hozzá és durrantsuk meg a tehetősségét!! - vigyorgott reménykedve Beni.

- Mégis, hogy gondoltad? Mi lesz, ha bukunk? Honnan az öreganyám bűzölgő seggéből jut neked ilyen eszedbe?- reflektált Dilon a maga módján.

- És akkor mi van? Maximum ülünk egy-két évet. De nem fogunk! Pontosan kidolgoztam mindent. Nem csúszhat be hiba. De egyedül nem tudom megcsinálni. Együtt kell megtennünk barátom! - Dilon kikerekedett szemekkel nézett gyerekkori barátjára. Érezte rajta, hogy nem viccből mondja a dolgokat. Választás elé került. Vagy folytatja az életét egy kizsákmányoló világban, vagy ő fogja barátjával kizsákmányolni a világot. Mindkettő elég gé félelmetes karmának tűnt. Viszont Beni elszántsága ,és igyekezete az úgynevezett kitörés irányába, meggyőző volt. Kész haditervvel érkezett a könnyed iszogatásra tervezett estére. Az utolsó korty sör után Dilon javasolta, hogy ne itt beszéljék meg a részleteket.

  Beni tervezete a meggazdagodás irányába tökéletes volt. Az elhangzottak alapján Dilon úgy gondolta, hogy valóban minimális lesz a kockázat. A két férfi szakértelme össze adódott. Beni igazi fémipari szakmunkás volt. Értett a zárakhoz, főképpen a kinyitásukhoz. Az évek folyamán komplett zárfeltörő készletet csinált magának, és készen állt arra, hogy bármilyen ajtót kinyisson. Legyen szó páncélosabb szekrényekről is. Ismeretsége révén tudta, hogy hová lehet vinni a zsákmányt, ahol csendben, és feltűnés nélkül lehet megszabadulni tőlük. Dilon az autókban volt otthon. Már az általános iskolában szívta magába a tudást a négykerekűkről. Szakmunkás éveiben, precízen megtanulta miként működnek az elektromos rendszerek, és az indításgátlókat hogyan lehet megkerülni. Bár, tanára intette őt ezektől a tananyagtól eltérő érdeklődési köröktől, de Dilon hajthatatlan lendülete odáig gyorsult, hogy az igazgató autóját is elkötötte. Brahiból. Végül azonnali hatállyal kirúgták az iskolából. Élete lejtmenete ekkor kezdődött el. Családja elfordult tőle, és magára maradt a felnőtté válás küszöbén. De most végre felcsillant egy reménysugár, annyi idő óta. Ám egy kicsit, össze kell piszkolnia a kezét. Újra.

  Az első közös munkájukban nem volt fennakadás. Minden a terv szerint ment. Feltűnés nélkül pakolták ki Beni távolabbi szomszédját, az éjszaka leple alatt. Szép summával szálltak ki a szajré, és az ellopott autó értékesítéséből. Beni és Dilon barátsága egy szinttel feljebb lépett. Testvérként tekintettek egymásra. Miközben nyugodtan nézték a helyszínelő rendőröket Beni lakásából elhatározták, hogy még pár surranást csinálnak. Valamennyire megszedik magukat, és abbahagyják.

                                                                  A száguldás éjszakája ….

  Beni csendes rutinnal nyitotta ki az ajtózárat. Semmilyen fényforrást nem használt. Érzéssel, és ujjainak kifinomult tapintásával használta célszerszámait. A legtöbb esetben egy percre volt csak szüksége és voilá, a zárak kipattantak. Ahogy most is. Dilon mellette guggolt, és a terepet kémlelte. Lélegzet vételük nyugodt, és kiegyensúlyozott volt. Képesek voltak az izgalmukat legyőzni, mintha a tettük, a világ legtermészetesebb dolga lenne. Tudták, hogy nincs itthon a ház gazdája. Alaposan feltérképezték a helyzetet. Ez volt az ötödik közös surranásuk. Guggolva és a lehető legnagyobb óvatossággal szivárogtak be a lakásba. Az ajtót csak behajtották maguk mögött. Elemlámpájuk halvány fényével gyorsan körbevilágították a ház belsejét. Amit viszont ekkor láttak, az túlmutatott minden képzeletük határán. A falra furcsa fekete szimbólumok voltak festve. Penész szaga terjengett az állott levegőben. A korhadt, szúrágta parketta halkan ropogott a sportcipőjük alatt. Megállapították, hogy a ház teljesen üres. Képtelenségnek tartották az egészet. Mikor megfigyelés gyanánt videózták az épületet, az ablakon keresztül látszottak a szekrények, polcok, képek a falon, és a tulajdonos, amint ülve iszogatott valamit az asztalnál. De most csak az üresség fogadta a besurranókat. Mintha ezer éve nem lakott volna itt senki emberfia.

- Dilon, hol vagyunk? Ez az a ház?- kérdezte Beni halkan. Dilon bólogatott, aztán rázni kezdte a fejét.

- Baszod! Ide jártunk hetekig! Hogyan tévedhettünk ekkorát? Lehet, hogy elköltözött az emberünk pikk-pakk.- válaszolt csendes ingerültségében. - Nézzük meg a garázst! Legalább a kocsit vigyük el! - javasolta a kialakult helyzetre való megoldását Dilon.

- Nem jó itt valami. A kurva életbe, nincsen jó megérzésem!- aggodalmaskodott Beni, mialatt a garázs felé lopakodtak.

- Maradj csendben barátom...kérlek! - Dilon kérlelte barátját. A fekete sportautó a helyén volt, a maga teljes pompájával. Nem teketóriáztak. Táskájukból elővarázsolták a technológiát, és Dilon nekilátott az elindításhoz szükséges műveleteknek. Társa addig a garázskapunak esett neki, mert az is zárva volt. A nyomasztó másodpercek múlása nehéz súlyzóként telepedtek a dolgozó férfiakra. Nem erre számítottak. Nem értették az egészet. Szinte egyszerre lettek készen, az egyénre szabott feladatukkal. A slusszkulcs a gyújtáskapcsolóban lógott. Óvatosan felnyitották a garázs bejáratát. Belepattantak, majd Dilon indított és alapjáraton kicsorogtak az utcára. A környék teljesen kihalt volt. Senkivel se találkoztak a településről kivezető úton. Miután elhagyták a lakott területet, Beni a kesztyűtartóban kezdett kutatni. Némi kotorászás után egy összehajtogatott papírt húzott elő. Kihajtogatta, felkapcsolta az olvasólámpát, majd pár pillanat után kiabálni kezdett:

-ÁLLJ meg Dilon! ÁLLJ meg bazdmeg!- a rémült jóbarát fékezett egy hatalmasat. Húsz méteres fékcsikorgás után megálltak.

- Mi a faszom van Beni? Mi történt? - barátja válasz helyett, odanyújtotta a papírt Dilonnak.

- Olvasd el most!- rivallt rá izzadó homlokkal Beni.

„ Kedves Dilon és Beni. Már vártam rátok. Remélem az autóm suhanása extázisba repített benneteket. Kár, hogy nem tudtam személyesen elmondani a dolgokat. Biztosan jó duma partnerek lennétek, és rengeteg közös témán nevetgélhetnénk. Kárpótlásképpen Diánát kellett meginvitálnom, egy kis szeretetvendégségre. Kellemes társaság ez a hölgy. Igazi csípős nyelvű teremtés. Megnevetteti az embert, mielőtt a lényegre térne. A sikítása felér egy Isteni színjátékkal. Ráadásul szereti, ha hátulról karóba húzzák. Én ezt a kívánságát is feltétel nélkül teljesítem, mialatt visszatértek hozzám.

Tisztelettel: D”

- A kurva anyját! Szórakozik velünk! Tudta, hogy jövünk! Beni, készítsd elő a pisztolyokat!- adta Dilon az utasítást barátjának, aki szempillantás alatt teljesítette a parancsot. A táskájuk rejtett zsebéből elvette a két kilenc milliméterest, majd ellenőrizte a tárat, miközben Dilon ismét elindult, és vett egy rendőrkanyart az úton.

                                                                              Diána…

  Aladár bácsi bőkezűen jutalmazta Beni húgának kimagasló nyelvérzékét. Két hetente fogadta a bevállalós nőt, ráadásul jól szituált és ápolt volt, Diána legnagyobb örömére. Szívesen játszotta a szép nővért, aki mélyrehatóan ellátja idős betegét. Általában egy óra alatt végeztek, de a kisöreg ma valahogy nem volt formában. Csak beszélgetni akart, ügyes-bajos dolgairól. Természetesen kifizette hiánytalanul kedvenc ápolóját. Diána illedelmesen elköszönt Aladár bácsitól és elindult hazafelé. Ahogy kilépett a lécsőház sötétségéből, elővette a cigarettás dobozát. Kivett egy szálat, és rágyújtott. Pár pöfékelés után vette csak észre, hogy az utcán egy lélek sem gyalogolt. Sőt, autókat se látott közlekedni. Teljesen egyedül ácsorgott a járdán. Kabátját összébb húzta, és elindult sietős léptekkel. Pár méter után egy erőteljes, tompa nyomást érzett tarkóján. Térdre rogyott és elájult. Arccal a hideg járda peremére esett. A felső metszőfogai azonnal kitörtek, de ezt már nem érezte. Egy hatalmas alak felkapta, majd eltűnt zsákmányával az utca sötétségében.

  Diána órákig volt kiütve. Lassan magához tért. Szemeit próbálta kinyitni, de nem sikerült. Összevarrták a szájával együtt. Nyelvével kitapogatta a hiányzó fogainak lüktető helyét, mialatt szájüregében érezte, a saját vérének édeskés ízét. Gyönyörű vörös haját kopaszra borotválták. Próbált kiáltani, de csak gyenge nyöszörgéseket tudott kipréselni a torkán. Kezeit hátra kötötték. Magatehetetlenül és meztelenül feküdt a korhadt parkettán. Végbelében egy szúrós tárgyat érzett. Próbált odanyúlni, de nem érte el a kezét szorító kötél feszessége miatt. Pár könnycsepp szűrődött ki a szemeit összehúzó vastag cérna között. Remegni kezdett.

- Üdvözöllek kedves Diána!- szólalt meg egy lágy férfi hang, a szoba legsötétebb sarkából. - Tudom, nem lehet egyszerű felfogni mi történik körülötted. Az életedet feláldoztad a bujaság oltárán. Lelked édes zamatát önkéntelenül megkóstoltattad velem. Tudod, a munkám része az effajta ízlelgetés. Izgató nő vagy. Mindig is kedveltem a hozzád hasonló tüneményeket. Tested vonzó templomának kilincsét kézről-kézre adták a férfiak. Jó pár házasságot tettél tönkre, mégis kivirultan és életvidáman tündököltél. - gonosz kuncogás töltötte be a szoba levegőjét. Diána vergődni kezdett. - Tudod lehetnél egy kicsit hálásabb is. Nem akarom, hogy egyedül nézz szembe a bűn zsoldjával. Ajjaj! A nézőközönséged lassan megérkezik. Akkor hát kezdjük el Diána!- a fekete alak kilépett sötét rejtekéből, és elmosódott humanoid alakot öltött áldozata mocorgó testénél. A három méteres hegyes karót beljebb tolta a nő seggébe, átszúrva a belső szerveit. Végül a nyakán fúródott ki a ítélet-végrehajtó eszköz. A karóba húzás után a fekete hóhér felállította a szoba közepén, a sokktól és a vérveszteségtől rángatózó nőt. Befeszítette a mennyezet és a padló közé, mint valami tartópillért. Pár centit lejjebb csúszott Diána, a halálos faeszközön. A falon lévő szimbólumok narancssárgán felizzottak, mialatt kénszag terjengett a levegőben.

  Beni és Dilon a kommandósokat megszégyenítő gyorsasággal törték be az ajtót, de elkéstek. Diána már nem élt. Lelkét elvitték. Bűn és bűnhődés lélekrabló szobájában voltak, ahol a kínlódás pokla véráztatta jelmezben nevetett rajtuk. A két barát számára, sose jött el a feloldozás.