Miért éri meg újra, meg újra feldolgozni a régi gyilkosokat? Hova fognak eljutni az új generációs rendezők szárnyai alatt ezek az ikonikus figurák?

   Michael Myers-t is régóta életben tartják, de hogy minek, jó kérdés. Sőt, odáig jutottak vele a legújabb Halloween-i horrorfilmben, hogy szinte már halhatatlan, és ráadásul legyőzhetetlen. Ha veszek egy nagy levegőt, és sóhajtok, akkor még azt gondolnám, hogy Jason Voorhees is rendelkezik efféle képességekkel. De ő már elég régen feltámadt a saját sorozatában, és ezt egyértelműen a tudtunkra adták. Itt viszont csak találgatni tudunk, miért is kapta meg Myers ezt csodatalentumot, miközben halomra öli az embereket. Ráadásul odáig jutott emberünk, hogy borozgató nyugdíjasoknak nyisszentgeti a torkát egy kettétört neoncsővel. Szóval ez afféle avantgarde a zsáneren belül, vagy totál mellényúlás? Nekem inkább az utóbbi, miközben Myers motivációja elveszik az elvágott artériák hatásvadászatában. Jah, és a pisztollyal mindenki úgy lő, mint a birodalmi rohamosztagosok. A történetben Michael Myers nem halt meg Laurie (Jamie Lee Curtis) Halloween-i házgyújtogatós trükkjében. Kiszabadul a lángok és a füst fogságából, majd ismét nekilát a Haddonfield-i emberek mészárlásának. Ám a kisváros felbőszült polgárai nem hagyják magukat, és összefognak Myers ellen. De vajon le tudják győzni azt az embert, akit egyszerűen nem lehet megölni?

   John Carpenter rendező géniusz megálmodott egy gyilkost 1978-ban, ami mélyen belevésődött az emberek tudatába. Azóta számtalan ilyen-olyan rész és reboot készült a témából, de a Halloween Kills csak egy újabb szög Myers koporsójába. Ám Hollywood mégsem tudja eltemetni ezt a maszkos gyilkost, mert látja benne bevételt. A minőség meg le van ejtve. Nem jó ez így ...