Tavaly nyáron történt minden. Egyszerűen megkívántam azt a nőt azon a fülledt szórakozóhelyen. De nem teljesen úgy, ahogy ti most éppen gondoljátok. Többet szerettem volna tőle. Amolyan ritkaságot. A vérét akartam látni, majd megízlelni a piros nedűjének édes zamatát. Vajon milyen lehet egy ilyen tünemény életerejének íze? Beteges agymenés tudom, de mégis valahol legbelül ezt kívántam a legeslegjobban. Éheztem a halálközeli élmény látványát egy másik emberen. De ne pörgessük ennyire előre a jövő vörös színekben gazdag vízióját. Egyenlőre a jelen kellemes selyemzsinórját tapintgatom azon a szórakozóhelyen, ezért a nem mindennapi történetemet úgy mesélem el, ahogyan én láttam.
Kiszemeltem hosszú fekete hajkoronája, karcsú dereka, kivágott dekoltázsa, parfümtől illatozó bőre egyszerűen megszédített. Ráadásul a tekintetével szinte felkért egy keringőre. És a hangja? Na az a legselymesebb hang, amit életemben hallottam, miközben csacsogtunk az ismerkedésünk mámorában. Izgató feromonok áramlását éreztem a mozdulatai után terjeszkedő illatfelhőben. Egyszerűen képtelen voltam neki ellenállni. Szívem hevesen kalapált, tenyerem izzadt és bizony izgultam, nem is kicsit. Valójában el se hittem, hogy szóba állt velem a bárpult jellegzetes neonfényes hangulatvilágítása alatt. Eleinte félénk vagyok az ilyen pazar helyzetekben, de ahogy telnek a percek, erőt nyerek a hódítás nemes művészetéhez. Határozott férfiként próbáltam terelgetni a kettőnk között kibontakozó kapcsolatot és párbeszédet. Közben meghívtam egy italra a jobb feszültségoldás végett. Long Island koktélt kért magának, ellenben én csak egy ásványvizet kívántam. Jó választás a koktél. Hamar előhozza a belsőben megbúvó pajzán démonokat. Én viszont nem akartam alkoholt fogyasztani, mert szükségem volt a józan eszemre. Meg persze valami más is mocorgott a huncut mosolyom álszent takarásában. Ha tudta volna mire készülök, bizony sose áll velem szóba. Hiszen ki beszélgetne szívesen egy olyan emberrel, aki szeretni nézegetni mások halál tusáját, miközben valamiféle hideg fémet mártogat a testében? Egy kis tánc viszont nem árthat meg. Kellemesen ringatózó latin ritmust kevert be a DJ. Kígyózó erotikus mozdulatokat lejtett előttem a tánctér közepén, amire hát .. ki kell mondanom, az én megbűvölt kígyóm is kinyitotta a kosár tetejét. Ennek ellenére oda kellett figyelnem, mert a tervembe nem csúszhatott semmiféle hiba. A vérző test látványára való áhítozás türelmetlenné tehet, miközben már arról fantáziálok, hogy hol kezdjem el a metszést. Végül elérkezettnek láttam az időt a nagy kérdésre, hogy mit szólna ahhoz, ha elvinném a lakásomra. Kacagva igent mondott és perdült még kettőt körülöttem. Kezével lágyan végigsimogatta a karomat és a hátamat. Ellenállhatatlan voltam. Megfogtam a puha kacsóját és kivezettem a szórakozó helyről. Nem laktam messze, így gyalogoltunk pár percig, miközben önfeledten dicsérgettem és becézgettem felkészülve a nagy kalandomra. Egy ínyenc ragadozóvá váltam, aki a zsákmányát tőrbe csalja. Szó szerint tőrbe. Végre felértünk és becsukhattam magunk mögött az ajtót, amit gondosan kulcsra is zártam. Szerencsére még volt rá időm a heves légyott megkezdése előtt. Felkapcsoltam a villanyt, mire a begerjedt nő megfordult és vadul csókolni kezdett. Ez az! Sínen vagyok! Egy jó kis világmegváltó szeretkezés, aztán jöhet a fürdő! Pontosabban a vérfürdő. Késeket készítettem az éjjeli szekrényre, sorba rendezve és gondosan letakarva. Egy rövidebb és két hosszabb pengéjűt. Fafaragással díszített markolatuk biztos fogása jól jön majd, ha hasítani kell a húst a mélyebben fekvő részekhez. Ráadásul tökéletesre éleztem őket a legjobb eredmény elérése érdekében. Ugyanis szerettem, ha egy szerszám - jelen esetben a késeim – maximálisan ellátják a feladatukat. Egy gyilkos elmének sok mindenre oda kell figyelnie, ha vágyakozásának utat engedve nőket vagdal össze. A lepedőm alá még finom nejlonborítást is tettem, nehogy a kifröccsenő piros folyadék megpecsételje, esetleg átáztassa a méregdrága franciaágyamat. Elkezdődött a Héja-nász az avaron, ahogyan azt Ady Endre is elképzelte bő száz évvel ezelőtt. De itt most a fináléban csak egy héja fog az avarba hullani. Egyszer szaporább légzések és kéjes nyögések jelezték, hogy nemsokára a duzzadt véredényeim között mocorgó magokat elhinthetem a megfelelő földbe. És végre használhatom az imádott késeimet, ami a legfontosabb mozzanata lesz a mai estémnek. Pár perc nemző mozdulat után meglepően tapasztaltam, hogy a hölgyike a kéjtől vicsorogva belevájta körmeit a mellizmaimba. Biztos nagyon élvezi a dolgot, hiszen a fejét hátrahajtva úgy lovagolt rajtam, mintha egy ménes díjnyertes lován vágtatna, miközben foggal-körömmel ragaszkodna hozzá, hogy el ne lopják alóla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt a körmeinek húsimádata, de ebben az esetben olaj volt szeretkezésünk lángoló tűzébe. Ekkor gondoltam, hogy itt az idő a cselekvésre. A kezemmel lassan az éjjeli szekrényem felé nyúltam, ahol a pengeéles kicsikéim várták feladatuk végrehajtását. De … célomat sajnos nem értem el. Na, nem azért, mert megváltoztattam volna a gyilkossággal összefüggő álláspontomat. Szerettem csinálni azt amit, viszont életemben se gondoltam volna, hogy a kiszemelt partnerem, mint a villám, beleharap a nyakamba. Ráadásul akkora részt tépett ki, hogy az ütőeremből kifröccsenő vörös szökőkút volt az utolsó látványorgia, amit ráfaragott életemben láttam. Mégiscsak én lettem a zsákmány, és nem a bárban felcsípett könnyűvérű nő. Esélyem se volt ellene, de a legjobban az bántott, hogy hirtelen halálom előtt el se élvezhettem. Még annyit éreztem a halál fagyos leple előtt, hogy a jól megélezett késeimet belevágják a mellkasomba. Egymás mellé szépen, mint az orgonasípokat. De az már nem fájt annyira. Na ne már! Ezt én szerettem volna megcsinálni. Klasszul helyben hagyott egy nő, akinek a titka sírba szállt velem együtt. Szép kis nyári éjszaka mondhatom ….
